Le a ráncokkal! – Arctorna, nemcsak divathullám

Először akkor hallottam az arctornáról, amikor egy baráti társaságban az újévi fogadalmainkat soroltuk. Egyik barátnőm határozta el, hogy ő bizony elmegy arctorna tanfolyamra. Ez a kifejezés akkor még annyira idegenül és egyszersmind viccesen csengett számomra, hogy göndör kacajra fakadtam (Valójában sírva röhögtem. Szégyellem, de így volt.)

Majd nem sokkal később talán a Facebook-on feljött az ajánlások között Móni oldala, az arctornamonival, és azóta követem a munkásságát. Nem tudom mi fogott meg elsőként az oldalában, a kedves kis grafikák, a barátságos hangvétel, vagy maga az elgondolás, hogy tornáztassuk az arcizmainkat. A lényeg, hogy legalább egy éve a bakancslistámon van az arctorna workshop, és múlt szombaton végre volt alkalmam részt venni rajta.

Az elgondolás lényege, hogy az arcizmaink ugyanúgy viselkednek, mint a testünk izmai. Ha nem tornáztatjuk, edzük őket, veszítenek rugalmasságukból, erejükből. A bőrünk, és az izmaink pedig idővel megereszkednek. A petyhüdtséget a kollagén és elasztikus rostok csökkenése okozza, illetve ezek termelődése lelassul. A sejtek is veszítenek fiatalos lendületükből, a hámképzés, bőrlégzés is lassul. Ez a folyamat valójában már a 20-as éveinkben elindul, de szerencsésebb esetben csak a 30-as éveinkben lesz látványos. Sok függ az életmódtól (étkezés, testmozgás, dohányzás, alkoholfogyasztás), a bőrápolási szokásoktól (fényvédelem!), és a genetikától is.

Engem leginkább a tokám, a szemhéjam és a nasolabiális ráncom zavar (az orrcimpáktól a szájzugig futó barázda, ismertebb nevén „Irma-néni”, tudjátok, a Frakk a macskák réme Irma nénije után).

Tehát hiába a jól karbantartott bőr, 2-3 éve azt érzem, hogy picit minden lejjebb került. Csak néhány milliméterrel, de akkor is zavar. Hiába, idén már betöltöttem a 35-öt, végső soron közelebb vagyok a 40-hez. Ezért is örültem Móni workshopjának. 4 órában átmozgattuk az összes kényes területet. Homlok, szemek, orcák, ajak, nyak. A 4 óra talán kevésnek tűnik, de rendkívül intenzív az arc izmainak, hiszen ezek az izmok nem szoktak hozzá az igénybevételhez. A workshopon 8-an voltunk, így Móni mindenkire tudott figyelni, nem is léptünk tovább, amíg nem sikerült mindannyiunknak tökéletesen kivitelezni a gyakorlatokat. A végén átvettünk egy mini arctorna órát, ahol megmozgattuk az összes arcizmot úgy, ahogy majd otthon is tudunk gyakorolni. Móni a teljes gyakorlatsor leírását is mellékelte nekünk, hogy nehogy valami kimaradjon.

Nem kellett arról győzködnie bennünket, mennyire hatásos a módszer, mivel saját maga is kitűnő példája annak, hogy az öregedés igenis lassítható. Fiatalos, feszes a bőre, ráncok sehol. A délelőtt után bár elfáradtam, határozottan éreztem, hogy az arcom fittebb lett. Különösen a szemhéjamon látom a pozitív változást, bár a fotót nem sikerült ugyanabból a szögből fényképezni, de a látvány szerintem önmagáért beszél. Hetente 2-3 alkalommal fél óra ráfordítás már meghozza az eredményt.

Az arctorna hosszútávú hozadéka még az is, hogy a bőr kitisztul, mivel fokozódik a vérkeringés, élénkül a nyirokkeringés. Alig várom, hogy a tokám eltűnéséről is beszámolhassak nektek. Szóval folytatás következik…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.