Először akkor hallottam az arctornáról, amikor egy baráti társaságban az újévi fogadalmainkat soroltuk. Egyik barátnőm határozta el, hogy ő bizony elmegy arctorna tanfolyamra. Ez a kifejezés akkor még annyira idegenül és egyszersmind viccesen csengett számomra, hogy göndör kacajra fakadtam (Valójában sírva röhögtem. Szégyellem, de így volt.)

Majd nem sokkal később talán a Facebook-on feljött az ajánlások között Móni oldala, az arctornamonival, és azóta követem a munkásságát. Nem tudom mi fogott meg elsőként az oldalában, a kedves kis grafikák, a barátságos hangvétel, vagy maga az elgondolás, hogy tornáztassuk az arcizmainkat. A lényeg, hogy legalább egy éve a bakancslistámon van az arctorna workshop, és múlt szombaton végre volt alkalmam részt venni rajta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →